A mai pénzügyi piac egyik jellemzője, hogy a szerződések felmondása esetén a bankok a követeléseiket különböző faktorcégek részére eladják. Ezt követően a faktorcég erről kiértesíti az adóst. Innentől kezdve az adós nem az eredeti jogosultnak, hanem a követelést engedményezés útján megvásárló faktorcégnek tartozik.
Rengeteg ilyen cég van, a nagyobbakat – OTP faktoring, EOS faktor, Intrum, MKK – talán mindenki ismeri. Az ügyfelek sokszor nehezményezik azt, hogy a követeléssel együtt minden adatuk is átkerül egy olyan másik céghez, akikkel ők soha nem kötöttek szerződést, soha nem voltak velük jogviszonyban.
Hol van itt az adatvédelem?
Jogos-e valójában az adós személyes adatainak ilyen módon való átadása?
Tény, hogy az adataink alapjában nem adhatóak át, erre szolgál az adatvédelmi jogunk.
Vannak azonban olyan esetek, amikor két különböző jog egymással ütközik, és így vagy az egyik, vagy a másik mindenképpen sérül. Ilyenkor az erősebb, a jogalkotó vagy jogalkalmazó által fontosabbnak ítélt jog fog érvényesülni.
Milyen jogok ütköznek itt valójában?
Egyrészt van a már említett adósi oldalon az adataik védelméhez való jog. Ezzel azonban jelen esetben szemben áll a hitelezőnek a jogos követeléséhez való hozzájutásának a joga. Nyilvánvalóan az adatok átadása nélkül a jogos követelés nem lenne behajtható. Ezért ilyenkor az adatok kiadhatóak, de csak a követelés behajtása körében használhatóak fel. Hasonló eset fordul elő most az Izraeli konfliktus körül is. Bár szabad gyülekezési jog van, de ez olykor fontosabb jogok védelmében korlátozható. Így a magyar emberek biztonsághoz való joga érdekében a palesztin szimpatizáns tüntetéseket be tudta tiltani a kormány.
Ebben az esetben is jól érzékelhető, hogy egy fontosabb érdek egy jelentősebb fontosságú jog az, ami miatt az ilyen típusú gyülekezések tilthatóak.
Így szomorú hír ez az adósoknak, de a követelések eladásával együtt, a behajtás érdekében átadott személyes adatok nem ütköznek jogszabályba. Azok ebben a körben felhasználhatóak.